Különös metamorfózison ment át a zenekar ebben az időszakban. Mind szöveg, mind zenei világát tekintve. A legelső "műsor" - amit még Szomszéddal ketten rögzítettünk -, azért lett olyan zseniális, mert igazából nem "akartunk" semmi egetverőt. Élveztük a dolgot, különösebb fennkölt mondanivalót sem akartunk mindenáron belepaszírozni, s hiányzott az a görcsös erőlködés, ami 92' második felétől '93 végéig majd jellemezi a csapatot. Szomszéd első kiválása után Bánkival fojtattuk (ki ekkor visszajött), s eleinte nem is volt gond. Megírtuk a máig közismert klasszikusokat (Becsöngetünk és elfutunk, Nyugdíjasnóta.), majd valamiért becsípődött nekünk, hogy amit mi csinálunk az nem eléggé formabontó, nem eléggé hamis - azt hiszem túl sokat hallgattam azidőtályt a The EX lemezeit -, nekünk még inkább disszonáns és idegesítő hangzásra kell törekedni. Amivel nem is lett volna probléma, csak az volt a baj, hogy mindez célként szerepelt, nem pedig ösztönösen, belülről jött.

Elkezdtük írni a szándékosan háromhangos, semmilyen hangnemben nem lévő, roppant fárasztó számokat - még a Becsöngetünk-nek is kreáltunk egy újszerű, jóval gyengébb verziót -, amire még rátett, hogy akkori barátnőm, aki a bandában a dobos feladatkörét látta el, gyakorlatilag semennyire nem volt ura a hangszerének. Így aztán élőben semmi nem jött vissza abból, ami a fejünkben, meg a kazettákon létezett. Meglepő mód mindezek ellenére sikerült megírni néhány olyan számot, melyek mai napig hatásosak, s az eredetiség meg az ötletek gazdagsága még ilyen körülmények, s ennyi év eltelte ellenére is mellbe vágják a hallgatót. (legyen több baleset!, Rohadjatok meg!, Rongáljuk meg a káros szobrokat! Stb.).

A görcsös erőlködés a szövegvilág változásán is nyomon követhető. A legelső korszak groteszk, kispolgári nihilizmusát - már amennyiben értelmezhető ez a különös kategória -, felváltotta a "komoly mondanivaló" mindenáron való hajszolása. Képtelen szörnyszülemények keletkeztek olykor, melyeket az ember mai fejjel suttogva is restell száján kiejteni. (Használja ki ezt a lehetőséget! Mélyhűtött ételek) A komoly üzenet világba kiáltásának szándéka már megvolt, csak a saját mondanivaló hiányzott rettenetesen.

Bánki aztán - mint fentebb írtuk -, váratlan ismét kiszállt, de ahogy azt már szintén említettük, visszajött Szomszéd. Időközben barátnőmet is sikerült meggyőzni, hogy a banda érdeke megköveteli azt a megalkuvást, hogy normális dobossal lépjünk a világot jelentő deszkákra. Így a Pozsonyi Ádám: basszusgitár, ének, Samodai Tamás: gitár, "Führer": dob felállású csapat felvette az első valóban minőségi zenét rejtő élő demót - az élő szót muszáj kihangsúlyozni, mert noha a legelső anyag szintén minőségi volt, de ahogy már említettük, azon egy Casio dobgép szolgáltatta az alapot - az ex-Fegyelem basszusgitáros, Kövér (Kuli László) házi stúdiójában. Az anyag élőben történő bemutatására sajnos nem került sor, mivel "Führer" , a dobos, váratlanul kilépett a csapatból.

Tovább >>> Útban a szélsőség felé (1993-1995)